szemfényvesztés

Leonardo kiállítás 2014 Pécs

Ritka, hogy kiállítás-megnyitó előtt, úgymond látatlanban írnék egy tárlatról. Most azonban bátran megteszem, mivel jelen kiállítás-kritika valójában nem a kiállítás alanyáról, Leonardo ser Piero da Vinciről és az ő műveiről szól, hanem egyfajta kiállítási praxisról és az ezek által felvetett kérdésekről. Leonardo azon - jellemzően meg nem valósult - gépezeteiről van szó, melyet ügyes kezű technikusok és szakemberek építettek meg, s ezekkel számos verzióban találkozhat a közönség: ismeretterjesztő-, tudományos tévéműsorokban, utazó kiállításokon, s építőjátékok formájában egyaránt.

Jelen kiállítást azonban úgy tálalni, mint egy nagyszabású és egyedi szenzációt, nos, ez egyszerű kampány.

Leonardo-játékok a Revell-től

Az alapvető probléma ezzel a programmal éppen ez, mármint hogy a showbiznisz része; a ló az egy jól/kevésbé jól eltalált látványelem, egyfajta reklám-logó. Gyerekek, felnőttek fotózgatják naphosszat, mint Claes Oldenburg óriásira nagyított hétköznapi tárgyait.
A többi remake-et nem tudom megítélni, azokat jó lenne látni. Amikor pl. a Discovery-n elcsípek egy-egy ilyen műsort, általában élvezettel nézem - valószínűleg a legjobb lenne ezeket magunk összebarkácsolni.

Egyébiránt találkoztam olyasvalakivel is, aki "ezt" a produkciót már látta Debrecenben, s most is feltétlen el akar menni - én is mindenképpen igyekszem elvinni a srácaimat. A gyerekeknek fontos az élmény.

Ugyanakkor adódik számos kritikai szempont intézményi-, szakmai vonatkozásban.

Most csak ötletszerűen dobálok ide néhány – vagy jogos, vagy csak amolyan aggályoskodó – kérdést:

- milyen szakmai szempontok alapján dőlt el, hogy ez a program ide érkezik? ki döntött erről?

- milyen gazdasági számítások állnak e mögött (tudom, a papír sok mindent elbír – lásd: vendégéjszakák számának növekedése – néha röhögnöm kell az ilyenektől) ki vállalja a kockázatot?

- szakmailag ez a kiállítás több mint vitatható: ez a program amolyan Disneyland-szerű szemfényvesztés (lásd Jean Baudrillard), a múzeum fogalmának megcsúfolása. A múzeumi szakembereknek ez szerintem megalázó is (szvsz ezt a programot ennyi erővel egy mezei rendezvényszervező akármicsoda is szervezhette volna, s nem a múzeum)

- miért nem a múzeum szakmai stábja állít össze hasonló léptékű/finanszírozott programot? (A Nyolcak és a Bauhaus fele/fele ekkora költségvetésű program volt, mégis komoly szakmai sikert hozott – ráadásul mindkettő amolyan utazó kiállítás is lett. Más kérdés, hogy menedzselni kell tovább ezt a vonalat…)

- megfelelően előkészített a program? gondolok itt arra, hogy az iskolákban akár már fél éve lehetett volna különböző Leonardo/reneszánsz programokat szervezni. Időben elkezdődött a reklám/marketing/promóció?

- mi az a "hozzáadott érték" (mint egy rossz marketing-lózung), mely a kiállítás után Pécsett marad?

jpm.hu

- mit mond el a kiállítás Leonardo-ról? ad hozzá valami többletet, mint hogy most múzeumban nézhetjük meg azt, amit egyébként tévében, könyvekben, neten (más múzeumokban, gyűjteményekben)  olvastunk/láttunk?

- a kiállítás ötleténél csak a címe bénább: Leonardo kiállítás 2014 Pécs. Most komolyan: erre a szenzációra tódulnak majd a turisták ezrei? Ezzel a címmel kell ezt hirdetni?

Egyébiránt nem kétlem, hogy a Munkácsy-kiállításhoz hasonló közönségsikert arat a rendezvénysorozat - felénk kommunikálva legalább is biztosan ez lesz (az ingyenjegyek s egyéb akciók néha csodákra képesek). 

Más kérdés, hogy amikor van némi mozdítható forrás (még ha ez amolyan visszaforgatandó befektetés), azt értelmes(ebb) dologra is el lehet költeni. Olyanra, amitől az intézmény szakmailag is erősödik, fejlődik.

Korántsem lényegtelen azonban az sem, hogy ezután a programkísérlet után mi történik a múzeumban: újabb utazó-kiállítások várhatóak? Egy igazi reneszánsz, a javából? Vagy egy Monet, egy Matisse? Bár kétlem, hogy ezek bekerülési költségét állni tudnák.

Vagy egy valódi szecesszió Klimttel, s hozzá a már párszor a Pécsi Galériában megfordult Mucha? Vagy amolyan poszt-monarchista kontextusban a magyar szecesszió alkotóival kiegészítve/és/vagy önállóan? Asszem, ez utóbbinak lenne igazából közege itt, Zsolnay-honban…

De van sajnos valami, ami több, mint elgondolkodtató:

mintha a kiállítás szervezője, aki ugyebár múzeumi szakember, nem olvasta volna Walter Benjamint: ezeknek a reprodukcióknak ugyanis nincs aurája, a kiállított tárgyaknak nincs kultikus értéke. Megint csak Baudrillard-ral élve: puszta szimulákrumok.

lásd még:
http://madeinpecs.hu/2014/04/da-vinci-lova-pecsen-nevet/