Családi vizuálnapló

(Megjelent az Ex-Symposion 2002/38 számában)

Év elején járunk, családi kiállításra készülünk, valamikor tavaszra. Az ötlet jó egy-másfél évvel ezelőtt merült fel először, az anyag gerincét akkor zömében táblaképek adták. Feleségem rövid nyelvészkitérő után festőként indult neki az egyetemi éveknek. Fiunk születését, az anyaság élményét az otthoni műteremsarokban papír-tempera festménysorozatban rögzítette. A festmények a kisbabát a szoptatás sajátos perspektívájában ábrázolják, a pasztellszínek, az ecsetvonások, a képek kidolgozottsága harmonizálnak e bensőséges viszonnyal. Elnézve e képeket nehéz nem az érzékenység hangján szót ejtenem róluk. A csecsemő esetlen mozdulata anyja emlőjéért, ölelésének lágysága, kifejezésének plasztikussága a művészi megfogalmazás szempontját szinte másodlagossá teszi; ugyanakkor éppen a művészi kidolgozottság, a reflexió mikéntje csatol új szinteket az emlékezéshez; a képalkotásra mint családunk egyik központi tevékenységére gondolok. E festmények mellett számos kisebb méretű skicc, családi csoportkép, portré is készült az elmúlt években, melyek életem párjának alkotói kedvét, lelkesedését dicsérik. Az ordító kisbabát ábrázoló "Babuka" grafika, az előszobába került, szigetelőszalag keretű bőrminiatúra "angyalka" vagy a mindhármunkat együtt ábrázoló - stílusosan a dolgozóasztalomon álló - fotóméretű ceruza és akryl családi portré mindennapjaink ma is élő képei.

Egyik újabb, "jellemző" családi csoportképünk a három csimpánz festmény: az anyuka és az apuka csimpi karjaiban pólyás kis maki, cuclival. Ez a kép a családi elbeszélések egy újabb dimenzióját nyitotta meg. Mesefigurák tucatjai keltek és kelnek életre papíron, vásznon és a számítógép képernyőjén hétről hétre, napról napra. Zsiráfok, táncoló bocik, meghatározhatatlan klónok. No és persze az együttrajzolások, gyurmázások; "...most rajzolj teherautót, kamiont!", "...most Kockásfülű Nyulat!", "...most Klotildot!" (ő az autónk). Egy kisgyerek első rajzai - egy felnőtt számára szinte kibogozhatatlan gesztushalmaz: az a kócalakzat az ott az anya, ez a fekete folt az apa, abban a kupacban pedig Béni ül.

A meseszerű megfogalmazások egész sora vált általánossá, terjedt ki családi létünkre. Abadás: kiselefánt figura. "Jóistenkebácsi lekapcsolta a villanyt! - este jó, este jó..." Televíziónk: Sanyi (anno a médiasztár még teljességgel betöltötte fogható adóinkat). Számítógépünk: Jürgen (szakdolgozati választás eredményeképpen). Az esti altatók és mesék után, a videós mézgagézák és rózsaszínpárducok mellé felzárkóztak egyes számítógépjáték kedvencek: krokodilos, ufós, autós-üldözős szimulátorjátékok, no és a sokat vitatott lövöldözős játékok. Nálunk a pisztolyosautós, gyalogospisztolyosgonoszos a sláger. Meghatározó momentumok ezek egy gyermek számára: a "hagyományos" matchboxokkal, Lego-figurákkal és egyéb játékokkal gyakran szimuláljuk ezeket a virtuális kalandjainkat. Így zajlik egy óvodába készülő kisgyermek szocializációja. Egy gyermek vizuális tudatának kialakulása.

Ezzel kapcsolatban eszembe jutott egy kis történet. Kisfiunk, Béni még csak pár hetes lehetett, mikor az első színeket mutattam neki. Egy sárga könyvet tartottam elé, ami nem várt érdeklődést váltott ki belőle. Megjegyzendő, a könyv Az információ címet viselte.

Családunk időközben újabb "tagokkal" gyarapodott: szkennert, digitalizáló táblát, egy VHS, majd egy digitális kamerát vásároltunk. Egy házi video- és animációs műhely kialakítását körvonalaztuk. Együtt lélegzünk itt születő munkáinkkal: kisebb inzertekből, rövidfilmjeinkből, animációs munkáinkból, de még a számítógép-monitor felületéről is saját magunk felvételei, barátaink, ismerőseink tekintenek ránk nap mint nap.

"Szia, szia..." - jelentkezik be a számítógépünk a nejem hangján. A monitoron sajátos, indigókék színvilágban újrakódolt gyerekkori fényképe a tapéta. Másik, régebbi gépünkön többrétű családi montázs adja a hátteret.

A szkennert egy időben teljesen belakták a játékok: plüss- és Lego-figurák tucatjai kaptak új szerepet és jelentést egyes beállításoktól, jelenetektől: "Indián bácsi és Cowboy bácsi Velencében", "Western Arnolfini házaspár", "Tibi bácsi lovas portréja", "Cowboy bácsi mint Olivares gróf-herceg"; lézerprintek papíron. A fotogram (a fénylenyomat) elektronikus (digitális) változatai, hiszen szkenneléssel készültek. Beszédes, barokkos portrék, jól ismert, kisgyermekek számára absztrahált minimalista Lego- (Duplo-) figurák, azonos, ám elkülönböződő tekintetek, korunkra jellemző attribúciós kellékek és taktilis drapériák jelenlétéből összeadódó kompozíciók. Az élő szereplőket Lego-figurák helyettesítik. A korhű drapériák érzéki jelenléte és az egyes kompozíciók nemcsak festői megfogalmazásukban, hanem parafrázisként is utalnak művészettörténeti előképekre, így megidézik Olivares gróf-herceg vagy IV. Károly lovas képmását, Caravaggio tenebrista világát, illetve általában az Ámor- vagy Cupido-ábrázolásokat. A képek egy csoportja a lovas portré újabb kori változatait mutatja be: motoros, autós portréként. Ami mindannyiukban közös, az a textilek és a (Lego-) figurák önnön kifejezésének szignifikáns viszonya (attribúciós szerepe), illetve a többfigurás kompozíciókban a találkozó figurák közti fiktív, illuzórikus kapcsolat- és viszonyrendszer képi megjelenítése. A technikai hátteret jelentő szkennelés is arra hivatott, hogy a vizuális gondolatot támassza alá a drapériák tűéles képeivel, a - mindig egy irányból ható - felvillanó súrlófényeivel, erőteljes kontraszthatásaival. A képek érdekessége továbbá, hogy manipulációk csupán a lenyomat képződése során történtek, így azok optikai (bár digitális) és nem utólagos képmanipulációs beavatkozásként értelmezhetők. A fogyasztói társadalom eldobható termékeivel szemben egy tárgyfetisiszta szemlélet kifejeződései e képek. Tulajdonképpen a gyermekkor szereplőit megillető tiszteletadás a portréfestészet és/vagy a fotográfia műfaji hagyományának presztízse által.

E képsorozatok egy típusaként jelentkeztek a reliefképek.

A mindennapi élet, a családi idill, az intim szféra fotóalapú, digitálisan torzított képei és a szakrális szférát megjelenítő divatfotók (object trouvée-k) egymásra vonatkoztatásából kerekedik ki a bas relief sorozat, amely az ókori keleti frízek, vagy a Parthenon Panathéneia-frízének szellemiségét idézve mutat rá az idilldombormű és a fotó pillanatnyiságának hasonlóságára.

Külön értelmezhető például a Bénike sorozat is.

A gyermeki lét mindennapjainak megörökítésében a digitális kifejezésmódok lehetőséget nyújtanak äszemünk fényénekö leképezésére. Talán ez az a multimédiás terület, amelynek praxisa a háztartások szintjén elterjedt. Ilyen negentropikus törekvés kifejezése a kisfiunkat ábrázoló video- és fotóalapú, digitálisan torzított, montírozott Bénike sorozat. Jellemző, hogy még a Windows labirintus-képernyővédőt is átalakítottuk e gyermekfotókkal. A fogyasztói és az információs társadalom sajátos rétegződése, hogy viszonylag kis befektetéssel az alapszintű eszközpark szinte mindenki számára, korlátok nélkül elérhetővé vált.

***

A képalkotás folyamatának eszközigénye tovább polarizálódott. A képi és designkultúra ma a szoftverek és hardverek vizuális kihívásokra történő megfeleltetését jelenti. A grafikai, film- és videostúdiók mint high-techek komplex háttértudást igényelnek. A digitális technológia alapjaiban változtatta meg a hagyományos képi kifejezések strukturális és formai alapjait. Az álló- és mozgóképi ábrázolásban olyan új szerkezeti elemek jelentek meg, amelyek mind a készítés során, mind a befogadó értelmezésében visszatükröződnek. Az álló- és mozgóképekben megjelenő rétegződések (layerek), az új típusú filterek-effektek, a mozgóképes vágási lehetőségek, a 2D és 3D animációk, egyéb karakterkészletek egy sor formai, tartalmi és jelentéstöbbletbeli megújulást is jelentenek, amelyek egyben a tárgyi megfogalmazások, újraértelmezések, egy sajátos technikai gondolkodás- és látásmód lenyomatai. Az új típusú, digitális képek jelentésszerkezete ezekből a formai elemekből építkezik. A digitális technika révén mind a mozgó-, mind az állóképek struktúrájában olyan új elemek jelentek meg, mint például az intenzív képi editálás, a különböző képmanipulációs és montázsértékű algoritmusok. Az új típusú álló- és mozgóképek egy olyan formanyelv hordozói, amelyekben az adott kifejezés elsődleges szemantikai szintjét az adott médium korlátozza. Ezt követően jelentkeznek a másodlagos szintek: tartalmilag, konceptuálisan telített, esztétikailag és egyéb minőségekben megragadható racionálék.

A digitalizáció elsődlegesen az adat rögzítésének, tárolásának és feldolgozásának, kezelésének folyamatában hozott újszerű eljárásokat. A digitális technológia eredményeképpen a szerkesztési/alkotói folyamatok immár teljességgel reverzibilissé váltak, ezek egy-egy lépése, szakasza bármikor megismételhető, reprodukálható. Ez egy olyan viszonyt jelent a képi megfogalmazások szemantikájában, ahol az alkotói folyamatok lenyomatai nyilvánvalóan meg is jelennek a jelentésszerkezeti, pragmatikai és szintaktikai szintek között. A képi megformáltságra jellemző formai tulajdonságok, esztétikai és technológiai minőségek, valamint az egyes munkafázisok egy olyan, az alkotó-alkotásra visszautaló szándékot közvetítenek, amelyben a kulturálisan értelmezhető üzenetegyüttes mellett - macluhani sarkítással - a médium is elsődleges jelentéstöltettel rendelkezik. A digitális kultúrára jellemző képi utalások, az egyes filterek-effektek, szerkesztési, vágási lelemények alkalmazása önmagukban is határozott állásfoglalást, világszemléletet jelenítenek meg.

***

A képmanipulációs eszközök tehát kibővítették lehetőségeinket: a diavetítésben és a diakészítésben szerzett tapasztalatainkat most tudtuk csak igazán kamatoztatni. A tévéképernyő keltette mesterséges fény és a kamera által gerjesztett rezonanciák a legkülönfélébb számítógépes eljárásokkal alakulnak tovább.

Az egyéni felhasználó rendelkezésére álló számítógépes képállomány összetettsége és kifinomultsága hatványozottan növekedett meg az elmúlt évek során. Ennek következményeként a digitális technika jellemző képformáit äkellettö viszonylag rövid időn belül elsajátítanunk. Már az állókép-manipulációs technikák elsajátításakor is családi fotók tucatjai estek áldozatul a kísérletező-kutató munkáknak. Nejem fentebb említett gyermekkori fényképéből egész sorozat készült ekkortájt; mi több, nyomtatási felületként a bőr, a műanyag, a fa is bekerült a nyomtatóba.

Legújabb sorozataim „kedvenc” filmek, szappanoperák fenti eljárással újrakódolt képi loopjai (pl. Barátok közt: Andrásészsuzsa, Miki, Kata; Tarzan). De elég egy fotó, egy rajz, amely mondjuk a rajzpadon átírásra kerül, máris kész egy animációs fázissor meghatározó eleme. Mozgóképek a webre, videóra. A családi ünnepek, farsangok, nyaralások és a hétköznapi események fotó- és videodokumentációinak rendszeres visszanézése, az emlékek gyakori felidézése során rögzültek azok az elemek, képsorok, melyek átdolgozva printként, video-loopként, bannerként, animációs jelenetként élnek most önálló életet.

A "videózás", a mozgóképes műfajok részegítő hatása állandósulni látszik. Ebből a vonzásból csak a különböző mediális kitérők lendíthetik ki az embert, mint az írás, a zene. Hangmintáim jelentős részét kisfiunk első énekpróbálkozásai adják, melyeket a dj-kultúrára utaló mixeléssel, hangzásokkal, ritmusokkal dolgozom fel.

A Computer Mediated Communication mint audiovizuális önkifejezés - tényleg - kitűnő lehetőséget nyújt az "egyszemélyes" stúdiók kialakítására. Újabb kihívást csupán az elérhető szoftverek hihetetlen számossága jelent, melynek professzionális szinten megfelelni már csakis szakterületenként lehet (különböző felhasználói és programozói ismeretek; eltérő képformák, programtípusok közötti konvertálhatóság stb.).

***

A fentiek értelmében a családi "videózás" elsősorban audiovizuális cselekvéssor. Ezzel együtt a "családi videózás" mégis javarészt naplószerű. Antropológiai megközelítésben szereplőkhöz, élményekhez, emlékekhez, eseményekhez kapcsolható. Így dramaturgiailag elsősorban dokumentatív, leíró jellegű. Filmszemiotikai felvetésben: home-video. Egy-egy kép, képsor nyilvánvaló társadalom-kép olvasatokra ad lehetőséget, hiszen az események a kommunikáció színtereit és szintjeit is rögzítik. Az adott rendszer - amennyiben elfogadjuk ezt a meghatározást a család és a video kapcsolatára - funkcionálisan az érvényes tudáskészletet reprezentálja, önnön fenntartását célozza. Az ebben a folyamatban részt vevő információk és algoritmusok (értékek, minták) alapján a képalkotó világképének lenyomata mutatkozik meg az értelmező számára, miközben a képi megfogalmazások jelentésvilága az egyes tárgyképek szerkezetébe épül. A képtudat kialakításának, kialakulásának tárgyias jellege hangsúlyosabb, mint plasztikus formák, alakzatok ämanuálisö készítésekor (festmény, szobor). Az anyagszerűségében élő, megszagolható festék szinte beszél az emberhez, szubjektíve sokkal inkább kapcsolódik hozzá. Ugyanakkor a gép mítosza valós kódokban jelentkezik.

A "video" elsősorban technikai értelemben kortünet; a képi technológiák és alkotói folyamatok vonatkozásában a közelmúlt legmélyebb változásait egyértelműen a digitális technológiák megjelenése generálta. A folytonos újítások a rögzítésmódok kifinomultságát, az információtárolás és -kezelés mechanizmusát célozzák. A technológiai környezet (kamera, mixpult, komputer) és az ezekhez rendelt képformák (VHS, SVHS, Beta, DV és továbblépve web-lap, real-video) a képek belső felépítését változtatják meg, a tárgyképek felületét stimulálják: a képi minőség, az alkalmazott filterek és vágási (edit) technikák technikatörténeti csemegékké érlelődnek. A äproblémaö onnan gyökereztethető, hogy az új médiumok technikailag generált nyelvezetet örököltek. Az egykori high-tech képek immanens struktúrája saját, önálló szintet képvisel az értelmezésben: a képi olvasatokban új, elsősorban szintaktikai elemek keltek életre. A filmszerű gondolkodás, a snittekben és flashekben raktározott emlékképek, vizuális információk tovább finomítják az észlelés és általában a kogníció processzusát. A képi technológiák egy teljesen új fejezetét jelenti a web-design, a többdimenziós szimulációk (számítógépes játékok, filmek, animációk etc.). Ezek az új képformák egyrészt a nyelv (szöveg, film, grafika) egyfajta klónjainak is tekinthetők, amennyiben annak strukturális, formai felépítettségét követik (ezen formanyelvek megújítására törekszik). Másrészt egy olyan új multimediális kommunikációs teret alkotnak, amely magába olvasztja a szöveges és képi kommunikátumok egyenrangú alkalmazását. A szöveges és a vizuálisan nyert információk kölcsönös megerősítése, valamint az egymásra vonatkozó hivatkozások további potenciálokat csatolnak a kifejezés tárgyi objektivációjához, amelynek teleológiája, hogy a megértés során az ágens pontosabban definiált közeget teremthessen mondandója számára. Az egyszerre megjelenő, médiumukban eltérő (pl.: kép és szöveg), ám ekvivalens kifejezések nem a redundancia fellépését okozzák, sokkal inkább az üzenet rögzülésének elmélyülését, valamint a definíció/kijelentés többsíkú meghatározását.

A "képi információ" mint vizuális jelenség és mint vizuális élmény egy olyan érzeti/emocionális szinten válik a befogadó sajátjává, amely szint saját világképének elsődleges vonatkoztatási keretét jelenti. Az ebbe épülő kulturális minták, sémák és szignálok alakítják ki a vizuális kultúra sztenderdjeit. Ekként a kultúra, a kommunikáció és az információáramlás viszonyrendszerében is alapvető változások zajlottak le. A bennünket körülölelő kommunikatív állapot folyamatos átalakuláson megy keresztül az információt hordozó közeg, az információtárolás, valamint az információáramoltatás technikáiban. Az információ szerkezete a társadalom szerkezetével együtt alakul. Mára már nem csupán szimbolikus, de valós hatalmi, gazdasági tényezővé vált. Alapvető jelentőségű a kódolásának és az ellenőrzésének kérdése, hiszen az információhoz való hozzáférés jelenti a részvétel lehetőségét a kultúrában. A társadalom struktúrájában bekövetkezett változások ugyanakkor együtt jártak az információ közegét befolyásoló változásokkal: a technikai imperatívuszok, az alkalmazásra kerülő szimbólumok és szimbólumrendszerek multimediális jellege, valamint az új típusú - globális és szubkulturális - felhasználói csoportok jellemzik kézzelfoghatóan, milyen irányt vett a társadalmi kommunikációban való részvétel.